Sváby Lajos és Gerzson Pál két meghatározó mester Tari Gábor egyetemi évei alatt, előbbitől a festészet örök expresszív kifejező jellegét tanulta meg, utóbbitól pedig a kép strukturális felépítésének, a vizuális nyelvi elemek, kompozíciós alkotó folyamatok, hatótényezők fontosságát. Ezt az oldalt erősítette Konok Tamás Kossuth díjas festőművésszel való több mint egy évtizedes oktatási együttműködés a BME Építészmérnöki Kar Színdinamika Szakmérnöki Képzésében is.

Tari Gábor a legismertebb hazai színkutató , színtervező, aki világhírű elődje, Dr Nemcsics Antal tudományos alapjaira – a magyar színszabványra – a Coloroid színrendszerre és az ehhez kapcsolódó digitális színmérési technikákra építve hozta létre saját színkutatási témáit. Ezek főleg a „kolorista festészet” korábbi, nehezen behatárolható meghatározását teszik könnyebben elsajátíthatóvá a festészet és főleg a színes környezettervezés , de más alkalmazott művészeti műfajok számára is ott, ahol a szín kifejezőereje számít. Legfontosabb kutatási terüetei a polikróm színharmóniák – pontosabban a kromatikus zenei skálák /hangnemek/ és az Aranymetszés arányaira és harmóniáira formált színegyüttesek. Ezek érthetővé és létrehozhatóvá teszik a színharmóniák titkait és kifejezési különbségeit. De az alkotók lelkivilágát is feltárják, ízlésvilágát is magyarázzák. 

Tari Gábor kutatásaira alapozva ország szerte az elmúlt 20 évben több tízezer m2-en színezett újra panel városrészeket és műemlék épületeket, ezek tanulságait kutatási téziseivel együtt számos hazai rangos egyetemen oktatja magyar és angol nyelven, de gondolatai már külföldön is ismertek egy mérvadó német kiadvány, norvég oktatói mobilitási program és számos publikáció jóvoltából.

Tudományos tevékenységei mellett rendszeresen kiállító festőművész. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző és Iparművész Szövetségnek, a Kaposart Művészeti Egyesületnek, az MTA Köztestületének és a Baumit Év Homlokzata Pályázat zsűrijének is.